A „Laptopos Vagányok” és a valóság – Akik azt hiszik, övék a világ, de a bőröndjüket én emelem
Ahogy ott állok a reptéren a futószalag mellett, látom őket. „Laptopos Vagányok” Tudod, kikre gondolok: a „Business Class” huszárokra. Akiknek olyan élére van vasalva a nadrágjuk, hogy elvágná a kezem, és akik úgy néznek a kijelzőre, mintha épp az atomtámadást hárítanák el a kávéjuk mellől. Persze aki sikeres közülük, az nagyon sokat tanult, és most lazulhat a melóban. Én meg még csak most ébredek, amikor már ki van a (…..), az összes „gömbcsuklóm”. 😵💫
A „Látszat-Szabadság” bajnokai
Ezek az emberek úgy tesznek, mintha övék lenne a világ. Drága óra, feszülős zakó, és egy olyan arckifejezés, mintha ők találták volna fel a spanyolviaszt. De tudod, mi a vicc?
-
Én látom őket, amikor a bőröndjüket válogatják.
-
Látom rajtuk azt a kétségbeesett kapkodást, amikor nem jön a csomag.
-
Látom, hogy valójában ők is csak láncon vannak, csak az övékre rá van írva, hogy „Céges Laptop”.
Míg ők azon stresszelnek a VIP váróban, hogy a részvényárfolyam 0,2%-ot esett, addig mi, „egyszerű” munkások tudunk valamit, amit ők nem: A valóságot.
A 40 kilós igazság
Tudod, mi van abban a bőröndben, amit én 63 évesen emelek? Súly. Fizikai valóság. Azok a „fontos emberek” sokszor azt sem tudják, mekkora munka árán kerül a fenekük alá a tiszta szék vagy a gépbe a csomagjuk.
De van itt egy hatalmas poén: az interneten ők és én (meg te) ugyanolyan szinten vagyunk. Ott nem számít, hogy nekem „kérges” a kezem. Ott csak az számít, hogy kinek a szövege és kinek a tudása ér többet.
Miért röhögök magamban a szalagnál?
Mert miközben pakolom azokat a nehéz vackokat, azon gondolkodom: „Figyelj csak, amigó! Te most mész a fontos tárgyalásodra, én meg közben fejben épp a saját digitális birodalmam alapköveit rakom le.” Ők azt hiszik, én csak a „poggyászos” vagyok. Pedig én vagyok az, aki:
-
Többet lát a világból: Mert nem egy Excel-tábla mögött ülök egész nap.
-
Jobban bírja a gyűrődést: Mert 63 évesen is ott vagyok a gáton.
-
Hamarabb lesz szabad: Mert én már tudom, hogy nem egy újabb előléptetésre kell várnom, hanem egy saját e-bookra.
A tanulság (a szendvics mellé)
Amigó, ne hidd el, hogy az a „fontos”, amit a tévében vagy a reptéri váróban látsz. Az az igazi, amit te csinálsz. A humor meg abban van, hogy miközben ők azt hiszik, lefelé néznek ránk, mi már régen a fejük felett repülünk – gondolatban.